November 18-án került sor az előző évi Móricz-ösztöndíjasokat bemutató felolvasóestre a Petőfi Irodalmi Múzeum Vörös-szalonjában. A beszélgetéssorozat első részéről itt olvashatnak. A második etap résztvevői Bódi Péter, Graf Dorka, Szijj Márton és Véssey Miklós voltak, akiket Mirtse Zsuzsa, a PIM ösztöndíjreferense kérdezett.
Az ösztöndíjas alkotókat bemutató beszélgetéssorozat első, október 28-ai alkalmához hasonlóan Mirtse ismét Móricz Zsigmond-idézettel nyitotta az estét: „Még jobban rájöttem, hogy mennyire igazság az, amit én az írás bázisának tartok, s amit eddig nem mertem ki sem mondani, mert nem esztétikai, hanem pszichológiai magyarázata annak, hogy az író ír. Az én érzésem ez: aki az életét írásban tovább tudja élni, az író. Ez az egész. Azok az esztétikai magyarázatok, hogy a művészet az élet megörökítése, vagy esztétikai törvények szerint való utánzása, kifejlesztése stb. mind csak másod-, harmadrendű következményei annak a ténynek, hogy az író s általában a művész az igazi életét művészetében éli ki.” Ezután a moderátor röviden bemutatta a Móricz-ösztöndíjat, hangsúlyozva, hogy
a program célja a tehetséges fiatal alkotók pályakezdésének támogatása
olyan feltételek megteremtésével, amelyek mellett zavartalanul dolgozhatnak a szövegeiken. A pályázat 2024. évi díjazottjai Dr. Béres Norbert Zoltán, Bódi Péter, Borsi Bálint, Gál János, Korsós Gergő Zoltán, Pászthy-Lénárt Flóra, Lévai Aliz Mária, Graf Dorka, Szijj Márton, Tankó Andrea, Vajsenbek Péter, Vas Máté és Véssey Miklós voltak, akik egy évig kaptak támogatást munkatervük megvalósítására.
Mirtse először arról kérdezte az alkotókat, hogyan találtak utat az irodalom világába. A miskolci származású Bódi Péter az irodalomhoz vezető útját maga teremtette meg. Tinédzserként nem talált olyan könyvet, amely igazán megszólította volna, ezért
elhatározta, hogy maga írja meg azt, amit olvasóként hiányolt.
Miközben az alkotáshoz fűződő kapcsolatáról beszélt, megjegyezte, hogy az írás önmagában könnyen befelé forduló, magányos világot teremthet, ezért számára fontos, hogy mással is foglalkozzon, így külső élmények és tapasztalatok is formálják a munkáját. Bódihoz hasonlóan Szijj Márton számára is hosszú, többlépcsős út vezetett az irodalomhoz. Elmesélte, hogy tizenhárom évesen akkori szerelme hatására teleírt egy füzetet szerelmes versekkel, később, gimnazistaként pedig már rapszövegeket írt. Végül
a slam poetry vitte közelebb az irodalomhoz, ezen keresztül fedezte fel Závada Péter és Simon Márton költészetét is.
Bár az alkotást sokáig magányos folyamatként élte meg, a független mentorok hatására elkezdett beszélgetni más költőkkel és írókkal, ami végül tudatosabban is az irodalmi pálya felé terelte. Velük ellentétben Graf Dorka és Véssey Miklós művészcsaládokból származnak – Graf nagyapja író és műfordító, Véssey édesapja festőművész, édesanyja pedig sokáig a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa volt –, ezért már fiatalon olyan inspiráló közegben mozoghattak, ahol az alkotás nem kivételes, hanem mindennapi volt.
Graf a gimnáziumi évek végén hozta meg a döntést, hogy az irodalom ne csak háttérzaj legyen az életében, hanem hivatás.
Az ELTE Bölcsészettudományi Karán előbb esztétikát tanult, majd összehasonlító irodalomtudomány mesterszakon mélyítette tovább tudását, és részt vett az egyetem doktori programjában is. Első regénye, a Puncs 2019-ben jelent meg a 21. Század Kiadó gondozásában (még Mucha Dorka néven – a szerk.), ezt követte ifjúsági regénye, a Nincs idő a Manó Könyveknél. Miután 2024-ben Móricz Zsigmond Irodalmi Ösztöndíjban részesült, készülő Angyalföld című regényéért elnyerte a Kassák Lajos Irodalmi Díjat is.
Véssey az irodalom iránti érdeklődését és szeretetét elsősorban édesanyjának köszönheti,
aki már gyerekkorában olyan klasszikusokat olvasott fel neki, mint az Egri csillagok. Gimnazistaként kezdett verseket írni, de ezt akkor még inkább titkolta. A Testnevelési Egyetemen szerzett diplomát, ám huszonévesen részt vett Lackfi János kreatív írás kurzusán, ami új lendületet adott alkotói útjának: ettől kezdve tudatosabban kezdett írni és publikálni.
A beszélgetés következő pontján Mirtse arra volt kíváncsi, hogyan formálta át a résztvevők életét az ösztöndíj. Azt mind a négyen kiemelték, hogy a támogatásra fontos mérföldkőként tekintenek, amely erőt adó visszajelzésként igazolta addigi munkájuk értékét. Mivel Bódi családja nem igazán olvasott, nem is értették, hogy mit jelent számára egy-egy kötete megjelenése – Szétírt falak (2014), Hipster (2017), Engedetlenek (2018), Hype (2021) – vagy publikációi rangos folyóiratokban.
Az ösztöndíj elnyerése megnyugvást hozott számára,
mert úgy érezte, végre „akadémikus pipa” került a karrierje mellé, és ez lehetővé tette, hogy több időt fordítson az alkotásra, így a készülő kézirattal való munka sokkal tudatosabban, ugyanakkor felszabadultabban zajlott. Graf egy magánéleti problémákkal teli, nehéz időszak után döntött úgy, hogy pályázik az ösztöndíjra. Volt egy történet, amely hosszú ideje foglalkoztatta, de akkoriban esélyt sem látott arra, hogy valaha befejezze. Ő
a kötelező részbeszámolók előnyét emelte ki, amelyek sürgetése különösen hasznosnak bizonyult,
hiszen saját bevallása szerint lusta és lassan dolgozik, így ezek a határidők segítették, hogy haladjon a kézirattal. Az írást mindig független tevékenységként élte meg, akkor is írna, ha senki sem olvasná – mondta Szijj. Az évek során kirajzolódott előtte egy út, amelyet végig kell járnia, ezen
jelentős állomásként jelent meg számára a Móricz-ösztöndíj.
A többiek által is említett előnyök mellett kiemelte, hogy a támogatásnak köszönhetően el tudott költözni a korábbi lakóhelyéről. Véssey a támogatás révén úgy érezte, végre kézzelfogható bizonyítéka van annak, hogy az alkotásának van értelme, és
sikerült az írást úgy beillesztenie a mindennapi munkájába, hogy az ne terhelje meg a rutinját.
Olyannyira motiválta az alkotásban, hogy az első két hétben öt vers ötletét is megírta.
Ezután a moderátor arról érdeklődött, mivel pályáztak a díjazottak, és mennyiben sikerült megvalósítani a terveiket. Bódi a támogatást egy olyan regény megírására kapta, mely a kortárs művészettel foglalkozik, fókuszban a fiatal alkotók dilemmáival. Megemlítette, hogy
az alkotás során egyetemi éveinek tapasztalataiból és az azóta megismert közegekből merít.
Graf nem emlékezett pontosan a munkatervére, amikor leadta a pályázatot csak egy történet végső részlete volt meg a fejében. Hamarosan elkészülő regényének főszereplője egy fiatal lány, aki folyamatos abúzusban részesül az édesanyja részéről, az édesapja pedig nem része az életének.
Az ösztöndíjas időszak alatt azonban nemcsak a regényen dolgozott, hanem elkalandozott: novellákat, verseket is írt.
Szijjt a mükénéi kultúra összeomlását követő, és a homéroszi eposzok megjelenését közvetlenül megelőző időszak közötti úgynevezett sötét kor ihlette meg. Ez a kor az írásbeliség eltűnéséről, a népesség csökkenéséről és a palotakultúra széteséséről ismert.
Verseiben Szijj ennek a kornak a nyelvét és történeteit próbálta újrateremteni.
Verseskötete várhatóan 2026 tavaszán jelenik majd meg, de azt még nem árulta el, hogy melyik kiadó fogadta be a kéziratot. A négy alkotó közül
Vésseynek idén már meg is jelent a kötete, amelynek tervével az ösztöndíjra pályázott.
A Lerakódik (FISZ, 2025) három versciklusban dolgozza fel a családtörténet témáját, az új, választott család szerepét, valamint a város és a környezet adta élményeket és tágabb perspektívákat.
Az alkotóknak lehetőségük volt mentort választani a PIM Térey János-ösztöndíjasai közül. Bódinak korábban nem volt mentora, most azonban élt a lehetőséggel. Barnás Ferenccel dolgozott együtt, akivel élvezte a közös munkát, mert
egyszer sem érezte azt, hogy idősebb pályatársa rá akarna telepedni, és szövegeit a saját szája íze szerint formálná.
Graf Cserna-Szabó Andrást választotta mentorául, aki a regény első öt fejezetét alaposan átnézte, ennek hatására Graf többször is átdolgozta a szöveget. Cserna-Szabó
legközelebb a kész regényt szemrevételezi majd.
Szijj Mártont Terék Anna segítette: egyszer leültek átbeszélni a koncepciót, majd a kész kéziratot lapszéli megjegyzésekkel látta el,
őszinte visszajelzései pedig nagy segítséget jelentettek Szijj további munkájában.
Bár temperamentumuk eltérő, Véssey Győrffy Ákossal dolgozott együtt, aki többször meghívta az otthonába, ahol nemcsak versekről, hanem nagyobb témákról is beszélgettek.
Őszintesége és komolysága Véssey számára értékes támaszt jelentett.
Az est végén az ösztöndíjasok felolvastak az elmúlt időszakban írt műveikből, majd a beszélgetés kötetlenül folytatódott tovább az érdeklődőkkel.
Móricz-ösztöndíjasok irodalmi estje #2, Budapest, Petőfi Irodalmi Múzeum, 2025. november 18.
Borítófotó: Petőfi Irodalmi Múzeum Facebook-oldala
